.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
hogy az ifjúság alig,
hogy megérkezik,
mint kinek a dolga sietős,
távozik máris,
ragadja magával
a gyökértelen szépséget,
s az ember hoppon marad,
se szépség, se ifjúság…
ha a fiatalság tovaszáll is,
de talán szépség van egy másik,
nem csak az, ami az ő tulajdona,
annak a gyökere mélyen van,
azt nem rabolhatja el
a rohanó idő, azt a szépséget
a szeretet szüli:
más az, mint az elsiratott ifjúságé,
vissza azt nem hozhatja semmi,
de ez a szépség nem játéka a szélnek,
se mindenféle múló időnek…
mint minden, ami véges,
egyszer vége lesz az öregkornak is,
ami magával sok csúnyát elvisz,
de talán a szeretet okozta szépség
megmarad akkor is,
amikor az ember öregnek se,
embernek se mondható már:
olyan lehet az, mint egy csillag,
ami az „én”, és a fényt,
ami a ragyogást adja,
azt a szeretet okozza.
hogy az ifjúság alig,
hogy megérkezik,
mint kinek a dolga sietős,
távozik máris,
ragadja magával
a gyökértelen szépséget,
s az ember hoppon marad,
se szépség, se ifjúság…
ha a fiatalság tovaszáll is,
de talán szépség van egy másik,
nem csak az, ami az ő tulajdona,
annak a gyökere mélyen van,
azt nem rabolhatja el
a rohanó idő, azt a szépséget
a szeretet szüli:
más az, mint az elsiratott ifjúságé,
vissza azt nem hozhatja semmi,
de ez a szépség nem játéka a szélnek,
se mindenféle múló időnek…
mint minden, ami véges,
egyszer vége lesz az öregkornak is,
ami magával sok csúnyát elvisz,
de talán a szeretet okozta szépség
megmarad akkor is,
amikor az ember öregnek se,
embernek se mondható már:
olyan lehet az, mint egy csillag,
ami az „én”, és a fényt,
ami a ragyogást adja,
azt a szeretet okozza.
2013. szept. 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése