Berze Tünde
Érints meg
Gödrös medrében vonszolja
megsántult magányát létem,
s hideg ködök lassan belepik
minden porban hagyott nyomát,
vakon ténfereg már faltól-falig.
jelen remeg múltam törmelékein.
Bele ordítok a sötétség torkába,
de nyelik hangom zaját morcos,
magába fogadó nagy csendfalak,
fuldokló életem mérik kattogó órák,
s görbe botjával kopogtat hátamon,
a hozzám lassan beköszönő öregség.
Az emlékezet még vissza, visszajár,
elsírja gyász dalát vágyaim hamván,
s kihunyt csillag poraként omlik szét
őszülő szívem minden tüzes lobbanása,
mégis kutatlak álmaim feneketlen taván,
egyszer még érints meg szívem alkonyán.
megsántult magányát létem,
s hideg ködök lassan belepik
minden porban hagyott nyomát,
vakon ténfereg már faltól-falig.
jelen remeg múltam törmelékein.
Bele ordítok a sötétség torkába,
de nyelik hangom zaját morcos,
magába fogadó nagy csendfalak,
fuldokló életem mérik kattogó órák,
s görbe botjával kopogtat hátamon,
a hozzám lassan beköszönő öregség.
Az emlékezet még vissza, visszajár,
elsírja gyász dalát vágyaim hamván,
s kihunyt csillag poraként omlik szét
őszülő szívem minden tüzes lobbanása,
mégis kutatlak álmaim feneketlen taván,
egyszer még érints meg szívem alkonyán.
http://youtu.be/TwVU2eSNQ80
VálaszTörlés