Egry Artúr
Kis hercegnőm
Mint akácvirág az
ágon,
Elandalít saját magányom.
A csend halk szavára, ágyon
lustán, hanyatt heverni vágyom.
Rőt ősz selyme ring a fákon.
Merre nyarunk? - tán bánod s bánom?
Pár emlék, jel, kép és álom
maradt utána, sár és lábnyom.
E kopottas őszi bálon,
foltjaimat számlálva, - fázom,
A szelíd, avítt kabáton,
minden elrejtett zug: barátom,
Te is, te valaha álom,
párom vagy, csók a számon.
Elandalít saját magányom.
A csend halk szavára, ágyon
lustán, hanyatt heverni vágyom.
Rőt ősz selyme ring a fákon.
Merre nyarunk? - tán bánod s bánom?
Pár emlék, jel, kép és álom
maradt utána, sár és lábnyom.
E kopottas őszi bálon,
foltjaimat számlálva, - fázom,
A szelíd, avítt kabáton,
minden elrejtett zug: barátom,
Te is, te valaha álom,
párom vagy, csók a számon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése