Ficzura Ferenc - Ne találgasd, ki lehet ez

Ficzura Ferenc

Ne találgasd, ki lehet ez.

Adja az Isten mindkettőt, szőlőt és vesszőt.
Érjen a bor, legyen testes, lélek, és vadító
színmámor, ízkavalkád, tavasz, ősz, nyár.
Adja az isten, csak egyet, Őt! Új hajtást,
teremtőt. Míg élek, úgy nézem, gazdag vagyok,
bár nincsen pénzem.
Adja az Isten…! Lehet, Őt, volt, most nincsen
az a nő. Hadd csorogjon, csörgedezzen,
bárcsak olykor… jusson, fusson, mint a percek.
Ami nincs, jöjjön el, és ha búcsút int…
nyald meg a szád szélit!
Mama - nem rád gondolok-, hogy szeretlek
nem volt titok. Csak titkos vágyak rejtekén
játszok, a kedves meg én.
Te tudod - tápláltál -, milyen éhes a szív, a száj…
Kell a keble, a csókja - eszembe jutsz sokszor -,
hogyha ölel, vagy ha nem, Te mindig vagy nekem.