.kaktusz
Úgy van az, ha a
mindent megoldó,
az áldott szeretet
végleg elfogy,
megszólalnak a
mindent elrontó,
erőnek erejével
megáldott,
de sokszor elátkozott
fegyverek:
olyankor sajnos nincs
más megoldás,
a vágyott, áldott
szabadság helyett
születik a véren vett
szabadság,
ami álruhába öltözött
rabság...
látszat minden más,
ölik az embert,
s az ember megöli a
másikat,
az első eldördült
lövés után
megszűnik mindenféle
igazság,
akkor nincsen igaza
senkinek...
s vége a harcnak soha
sincsen,
nem ismervén még jobb
megoldást:
az éhező lopja a
kenyeret,
a helyzetet a
kényszer szüli meg...
ha egyszer a szeretet
mind elfogy,
a szabadság eszméje
szennyezett
embernek a piros
vérével lesz,
egy másik, egy másik
ártatlan,
vagy a gyilkolás
hevében már nem az,
egy másik gyilkos
vérével, amit,
mint a kezéről a vért
Pilátus,
soha se mossa le
magáról,
legyen az dicsőített,
tisztelt hős,
vagy gyalázatos,
gyűlölt áruló…
s soha sincs vége a
háborúnak,
csak ha majd
megszületik újra
egy karácsony áldott
éjszakáján
a mindent megoldó
szeretet.
*
Tudod arra gondoltam,
hogy sokszor kap viszonzásul
hálátlanságot az ajándékozó,
és talán azért, mert az ajándékot,
még ha jó szívvel is adja,
rossz helyre címezi, nem oda,
ahol az kincset ér,
ahol égető nagy a szükség,
ahol kincs minden falat kenyér,
ahová nem telepedett be
a jónak a megszokása,
ahol nem természetes a kapás...
és talán így van ez a szeretettel is,
megszeretik a szeretetre méltót
könnyen, akit annak ítél a világ,
aki nem szenved hiányt,
olyanoknak kínálják a kincset,
akik gazdagok, akiknek
az eggyel több már mit sem számít...
de ha egyszer valaki tiszta szívével
egy rászorulót szeret meg,
annak az a szeretet kincset ér,
fogja viszonozni százszor,
hogy is ne tenné,
mikor az egész élete megváltozik,
nem kell koldulnia többé,
az egyetlen szeretet gazdaggá,
mérhetetlenül boldoggá teszi,
olyankor lesz érezhető,
milyen kincs van az ember birtokában,
mert az a gazdagság
megduplázódik jó helyre adva.
hogy sokszor kap viszonzásul
hálátlanságot az ajándékozó,
és talán azért, mert az ajándékot,
még ha jó szívvel is adja,
rossz helyre címezi, nem oda,
ahol az kincset ér,
ahol égető nagy a szükség,
ahol kincs minden falat kenyér,
ahová nem telepedett be
a jónak a megszokása,
ahol nem természetes a kapás...
és talán így van ez a szeretettel is,
megszeretik a szeretetre méltót
könnyen, akit annak ítél a világ,
aki nem szenved hiányt,
olyanoknak kínálják a kincset,
akik gazdagok, akiknek
az eggyel több már mit sem számít...
de ha egyszer valaki tiszta szívével
egy rászorulót szeret meg,
annak az a szeretet kincset ér,
fogja viszonozni százszor,
hogy is ne tenné,
mikor az egész élete megváltozik,
nem kell koldulnia többé,
az egyetlen szeretet gazdaggá,
mérhetetlenül boldoggá teszi,
olyankor lesz érezhető,
milyen kincs van az ember birtokában,
mert az a gazdagság
megduplázódik jó helyre adva.
2013. október 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése