2013. október 20., vasárnap

Szomorúfűz - Az álmok ...



Szomorúfűz

Az álmok partjairól...




Múlik az idő. Álmainkból ébredve a fény nyitja kapuit a hajnalban. Elköszön a Hold és a csillagok az éjszakától. Ablakunk függönyrései között dereng a hajnal. Millió csillagszem figyel az égboltról. Langyosak még az esték, de a hajnalok már hűvösen érintenek. Az éjszakák sötétbársony takarója a csönd mélységében.
Szárnyaló madarak a táj felett. A galambok turbékolása. Lelkünkben születnek az őszülő reggelek, a fényben a fák árnyakat vetnek, a Nap már a szürkeségbe hull.
A szétömlő fények játéka, a madarak dallama. A zöld keveredve az aranyló színekkel. Az őszbe hajló virágok illata. A könnyű szellő érintése, a csönd mozdulatlansága. A vizekben a csillagok és a Hold sokszoros visszatükröződése. A felhőbolyhokból induló hullócsillag.
A felkelő Nap átszínezi az eget, a vizeket. Felébred a szél is, barangol a tájon. Az ég kékjében daloló madarak. Az álmok partjairól üzenünk, de már nem találjuk egymást.

1 megjegyzés: