2013. október 26., szombat

Torma Zsuzsanna - Októberi naplemente



Torma Zsuzsanna

Októberi naplemente
Majdnem egész nap esett, s csak délutánra bújt elő a nap. Szememmel követem lassan vonuló, foszladozó felhőket, melyeket még alulról rózsaszínűre festenek a lenyugvó nap sugarai. A kopaszodó fák levelei közül előcsillan a piros képű nap egy-egy darabja. Ahogy a szél hajlítgatja a fák ágait, s ahogy mozognak a levelek, úgy bújik elő mindig csak rövid időre egy kevéske az áldott égi fényből. Aztán elhalványulnak az imént még ragyogó kis fények, s lassan tovább úsznak az égen a felhők, egyre ritkábban követve egymást, és már nem rózsaszínűek, hanem csak hamuszürkék. A szél is megáll.
Az almafa tövében nőtt bársonyvirágok egybefüggő, sárga szőnyegre emlékeztetnek, aztán beleolvad színűk a szürkületbe. Az oleander bokrok sem hoznak már virágot, csak keskeny leveleik ágaskodnak az ég felé. Az élénkzöld színű fű a több órás napsütés után gyakran napokig ázik az esőben. Októberben ez már nem újság. A leveleit hullató diófa ágain madarak ringatóznak, majd tovarebbennek éjjeli szálláshelyeik felé. Dió már nem koppan a földön. A konyhakertre nem emlékeztet más, csak néhány paprika. Bokrai nem virágoznak már, s az apró sarjtermés oldalát megcsípte a dér.
Vékony, szürkésrózsaszínű sáv jelenik meg a látóhatár felett, s ezt felülről sötét felhőréteg kíséri. Lassan elsötétedik az ég is, mintha leplet borítana a földre. Csendesen, egyenletesen hullik az eső, de érzem, holnap mégis szép idő lesz. Simogató, októberi napsütéssel.

1 megjegyzés: