Nagy István Attila
Arcában az emlék
Kilincs nyikorogja:
van visszafordíthatatlan!
Úton ballag,
szép vállait a köd
lassan feloldja.
van visszafordíthatatlan!
Úton ballag,
szép vállait a köd
lassan feloldja.
Kilincs nyikorogja:
fáj,
még meleg a mozdulat,
magányra vár,
arcában az emlék
kifehéredik.
még meleg a mozdulat,
magányra vár,
arcában az emlék
kifehéredik.
Ami nincs az
visszatér,
a térhez törleszkedik.
Rászámoltan
reggeltől estig ér
az ősz illata.
a térhez törleszkedik.
Rászámoltan
reggeltől estig ér
az ősz illata.
Ami nincs, alámerül,
a jövőt fosztogatja.
Hiába vársz,
szemedtől sötét ég
reménytelenül.
a jövőt fosztogatja.
Hiába vársz,
szemedtől sötét ég
reménytelenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése