Ligeti Éva - Csendes magány; November

Ligeti Éva /Leka/ 

Csendes magányról

Csendes magányról magam vallatom
A szívem dobban, csöndben hallgatom
Neszezve rezzen fákon a levél
A múltba téved, s álmokról mesél

Halk suttogással üzen a kétség
Villanó létem ezernyi vétség
Míg büntetésként levelek hullnak
Elhagyott ágak az égbe nyúlnak

Lassan lépkedek, nézem a tájat
Hogyan tépázza, vad szél a fákat
Érzésviharok uralják lelkem
Mikor sikerül magamra lelnem?