Fekete István
Tölgy
Csupa erősség, csupa
pompa,
dereka soha nem
hajolna,
és kérge kemény, mint
a kő
Szélvésznek súgva
kiált vissza,
gyökere a mélység
vizét issza,
és rajta nem fog az
idő.
Fájából lesz a
hordódonga,
faragott kapuk díszes
gombja,
fürge kerékben a küllő.
Mindenütt, ahol helyt
kell állni,
viharral, vésszel
szembeszállni,
a tölgy, csak a tölgy
az első.
Odvában mégis mókus
fészkel,
tört ágán madár
alszik éjjel,
a makk ül kis
csészéjében.
Őrködik százezer
virágon,
alatta vándor alszik
nyáron,
és nem fél soha, csak
télen...
Testét a fagy ha
összehúzza,
ágát zúzmara
összezúzza,
jaj! a fejsze is
megvillan,
megreszket, akkor,
keseredten
nagyot kiált, és
elesetten
rázuhan a hóra
holtan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése