Debreczeni Zsolt - Havat hord a szél

Debreczeni Zsolt

Havat hord a szél

Havat hord a szél, söpri fel a tájat,
aprócska hópelyhek, nem láttak még nyarat.
Mikor szívnek harmatát, a forró Nap szárítja,
földöntúli boldogságot, a vágy melege adja.

Szememben a könnyek, százszor megcsillannak,
fagyos téli tájban, szürkére simulnak.
Szikráznak a pihék, viharos nagy szélben,
hideg itten minden, téli ridegségben.

Mélyülő nagy álmok, hordják a sok kincset,
jóságot, szépséget, szétáradó szeretetet.
Megbűvöl most minden, varázscsillag ragyog,
hógörgeteg ottan, kihűlt rétet hagyott.