Szakáli Anna - Egyedül zokog ...

Szakáli Anna

Egyedül zokog …

Lassú felhő kúszik fölém,
gomolyog nehéz pára,
falak fölött a vén födém,
esőtől véd hajlása.

Palástom alatt gőgöm,
dacom szertehullt,
elrepült az idő, az ifjú múlt,
de dobban még a szív.

Suttogjuk egymás nevét
- hallod-e még –
hitem, reményem veszteség,
megcsal a Föld, megcsal az Ég.

Tépem magamról köntösöm,
könnyel arcom öntözöm,
mert egyedül zokog az,
kinek arca nem igaz.