Gligorics Teréz
Mikor a nap …
Mikor a nap belefúl
az éjbe,
S a madarak régen
alszanak,
Szemem kutat ott, a
messzeségbe’,
Ahol először
megláttak.
Eltűnődöm, az ég
miért lángol
Tüzesen az óceán
ölén,
Oly közel, és mégis
olyan távol,
Akár csak mi, kedves,
te meg én…
Azután, ha megvirrad
a hajnal,
Vörösen az éj ha
távozik,
Vitatkozik lelkem
önmagammal,
Felejtsd el, ő meg
nem változik…
Szállingózik lassan a
hó, tél van,
Rétegekben ül a
szívemen,
Hitem magját, s
abból, ami még van,
Majd tavaszra újra
elvetem
http://m.youtube.com/watch?v=WwZ8xVDSlrE
VálaszTörlés