N. Horváth Péter - A harang szavára

N. Horváth Péter

A harang szavára

Belepusztulok, úgy szeret Isten,
és mégse hinném, másban kell hinnem;
mert bennem Ő, és Őbenne minden…
ami odafönt, ugyanaz itt, lenn.

Elpusztít majd, de ameddig élek,
lankadatlan lesz bennem a Lélek;
mert nem adom föl, és partot érek,
s utánam jönnek harangos évek…

Harangos évek idéznek, látnak,
visszazendítve még a Világnak.
S ha nem kondulok, magamnak már csak,
majd vízbe szórnak, vagy épp elásnak…