Nagy Csaba /Gyémánt/ - Januári kép - Hozzád

Nagy Csaba /Gyémánt/

Januári kép

Hó nélkül fázik a rét.
A szürkeségben
a holt holt, az élő sem él.
Nem hittem volna,
hogy számomra
ez lesz a legszebb tél.

Alant már látom
a nyíló hóvirágot,
felszálló köd kavar
bíbor mámorálmot.
Képzelet rak elém
vágyvarázs-szőnyeget,
türelmetlen ütök
vasba fenyőszöget.

S még nem ismerlek,
játszva mondod, igaz
csalfa játék a tél,
te gyönyörű tavasz
míg eljössz,
hányszor sóhajtasz?

*

Nagy Csaba /Gyémánt/

Hozzád mennék

Még így januárban
korán tér pihenőre a nap,
hamar intett ma is amott a rét elfeküdt szárazán.

A csillagokat várom,
az ezüstös fényt, amit az ég kap.

Hozzád mennék.
Feléd repül most is
minden gondolatom,
az enyhe tél tavaszias szárnyán.

Még így januárban
korán tér pihenőre a nap,
hamar intett ma is amott a rét elfeküdt szárazán.

Ki tudja még,
mit hozhat a holnap.

Ma még élek, szeretve, lelkesen,
minden remény bennem,
napkeltekor lesz e még hazám?