Sárhelyi Erika /Netelka/
Január
A tavasszá szelidült
januárra
hirtelen dermedt rá a téli fagy.
Ablakok arcán az éj mély álma
hideg csókolta jégvirágot hagy.
Feszes rügy gubbaszt magába szállva
- szökni vágyva kikeletbe indult -.
Most zúzmara-bilincs kattan rajta,
szívében a dal lassacskán elcsitult.
S ahogy két tenyér közt a lehelet
bújik, úgy óvja hatalmát a tél.
Házak falához simulva vinnyog,
jajveszékel a januári szél.
hirtelen dermedt rá a téli fagy.
Ablakok arcán az éj mély álma
hideg csókolta jégvirágot hagy.
Feszes rügy gubbaszt magába szállva
- szökni vágyva kikeletbe indult -.
Most zúzmara-bilincs kattan rajta,
szívében a dal lassacskán elcsitult.
S ahogy két tenyér közt a lehelet
bújik, úgy óvja hatalmát a tél.
Házak falához simulva vinnyog,
jajveszékel a januári szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése