Paudits Zoltán
Esteledik
Esteledik, lenn az
úton
lassú köd szitál,
és a téli alkonyatban
az árnyad mozdulatlan
áll.
Lázas arcod
elmosódik,
csipkéd földre hull,
e szárnya tört
pillanatban
a csönd szegődik
társamul.
Esteledik, lenn az
úton
fáradt köd lebeg,
és a téli alkonyatban
a vágyam issza
könnyemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése