Szilágyi Ferenc - Januári éjszaka

Szilágyi Ferenc

Januári éjszaka

Lázas téli éjszakának
szuszogását hallgatom.
Bordái, mint zörgő ágak;
minden zugát mellkasának
átjárja a fájdalom.

Rózsafüzér. Tán egy párka
fűzött jégből gyöngyszemet
gonddal sodort vékony szálra.
Álmát borostyánba zárta
januári rettenet.

Levegőért kapkod a száj,
nyugalomra epedő.
Ha megáll a szíve, nem fáj,
kiterítve fekszik a táj,
hómező a lepedő.

Ég vizében, jeges árban
mosdatva a tetszhalott;
temetőben vesztegzár van,
csillagpitykés gyászruhában
a Hold hazaballagott.