Nagy Csaba /Gyémánt/ - Szeptember

Nagy Csaba /Gyémánt/

Szeptember lett

szeptember lett.
Tiszta kékre-festett,
áttetsző téglákból
rakták ma az eget,
díszes öltözékén
sehol egy felleg-folt.

A nap,
/pár kósza nap óta/
lehet, hogy más lett,
de a fény,
mely a sárguló kertek
aranyló mosolyát
festette arcunkra,
és vágyott ölelésed
semmit sem változott.

*

Szeptember elején

Ismét sötétedik,
kicsit már hamarabb így
szeptember elején,
az esti szellő lágyan
zörgeti a még le nem
hullt leveleket a fán.
Nappalok múlnak,
évszakok mennek,
mégsem maradok itt árván,
mert tudom vagy nekem,
s ha nyárt akarok,
karod nyújtod felém.