Baranyi Ferenc
Elmondhatatlan
vallomás
Van szerelem
bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad
őrzöd abban,
te döntöttél ekként
magadban:
titok legyen.
Bevallhatatlan.
Azt dédelgeted ami
gátol,
ami megóv a
kimondástól,
úgy őrzöd, mint
koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak
ne mondják.
Észrevétlenebb a
fedettség,
a megtagadott
meztelenség,
a félbenyelt döbbentő
- mondat,
ára behódolt
nyugalomnak.
elhessegetsz sok sas
szerelmet
ha kotlós biztonság
melenget,
moccanna vágyad bár:
cseréld el
a meleget a
repüléssel. . .
A szárny alatt a
szárnyalás-vágy:
gyutacsát vesztett
bamba gránát,
sorsától fél,
robbanni reszket,
magát alázza
játékszernek.
Élve maradt szomorú
bomba,
egykedvű csirke, puha
tollban,
szélárnyékban delelő
koldus,
vigyázatodban egyszer
fölbuksz!
Félelmed rongyod -
óva koldul-
szabályos koldus.
Sose fordul
senki feléd. Nincs
szava, élce,
nincs tetteden
meghökkenése.
Örülsz, ha rád se
pillant senki,
ha nem kényszerül
észrevenni,
tekintetek
pergőtüzének
körében kényelmetlen
élned.
Magaddal is hitetve
vallod,
hogy bőröddel egy már
a rongyod,
kínok nélkül
letéphetetlen,
benne szíved
elérhetetlen.
Miről titkon vallod:
bolondság -
őrzöd, akár koldus a
rongyát,
talpig beléje
öltözötten
lapulsz ártalmatlan
közönyben.
Van szerelem
bevallhatatlan,
vágyol rá - s benned
van, magadban,
ragyogását rongy alá
loptad,
magad előtt is
letagadtad.
http://youtu.be/biHMXmqubdI
VálaszTörlés