Pné Juhász Mária
/Marina/
Bús dal
Öreg akác árnyékában
ült
hosszú órákon át
csodás kapocsban a végtelennel,
szava időnként
el-elakadt, de szíve ott égett
szivárvány titkos
színeinek örök rejtekében,
rég-volt bánatok
magvait elhantolta talányok
néma kriptájába,
szemében ott izzott messzi csillag
remegő sugara,
s mikor az éjjel sötét palástját
finom mozdulattal
fakó babérjára borította,
bús arca felderült
s én ott zokogtam egy zárt rács előtt.
hosszú órákon át
csodás kapocsban a végtelennel,
szava időnként
el-elakadt, de szíve ott égett
szivárvány titkos
színeinek örök rejtekében,
rég-volt bánatok
magvait elhantolta talányok
néma kriptájába,
szemében ott izzott messzi csillag
remegő sugara,
s mikor az éjjel sötét palástját
finom mozdulattal
fakó babérjára borította,
bús arca felderült
s én ott zokogtam egy zárt rács előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése