Szomorúfűz
Búcsúszó
Vad szél rázza az
ablakot
Árnyak bolyongnak a
falak mentén
Az alkony pírban égő
horizont
Figyelem a szürke
fellegeket
Szívemben
nyugtalanság fészkel
Téged kereslek a
csillagokban
Járok életem kusza
ösvényein
Az álmaim aranyszínű
fonalán
A valóság?- bús
magányom ölel.
*
Faggatom a szelet, de
választ nem kapok. Tartanám kezembe a Napot, de csak melegét óhajtom. Állok
eltelt életem felett, melyet az emlékek ölelnek már. Távol vagyok mindentől, -
élek csendemben. Fáradt hajnalaimban ébredek, hallgatva a madarak énekét. Nézem
az őszt hervadásában. Folytatom lassuló lépteimet, rázárva szemeimet az őszülő
tájra.
http://youtu.be/NCC0RXl3VJw
VálaszTörlés