Molnár Szilvia
Te szegény ...
… Idő. e mindig
türelmes, pontos, sosem lázadó Idő. Csodállak, mert szó nélkül tűröd
jelzőinket. Pedig egyik közülük különösen kegyetlen. Ahogyan agyamban felvillan
és számban csócsálom, benső képernyőmön megjelensz, hosszúra nyúlt alsó
végtagjaiddal. Ütemeidnek megfelelően emelnéd lábaid, de az a rájuk kimondott
ólomsúly csak milliméterekre mozdul el, s az emelés fuccsba ment terv marad.
Állsz görnyedve, szótlanul, mégsem kihunyó szemmel. Próba újra és újra… S
közben fejedre még az ég is ólmot mér.
Vigyázni kell a gondolatokkal és az azokból kimondott szavakkal. Életre kelnek…
Vigyázni kell a gondolatokkal és az azokból kimondott szavakkal. Életre kelnek…
http://www.youtube.com/watch?v=zyleXvIO7gA
VálaszTörlés