2013. szeptember 1., vasárnap

Zsiga Lajos - Szeptember



Zsiga Lajos

Szeptember
eljöttél újból,
mint annyiszor.
itt ülök a padon
öleljen két karod.


csodállak,
szerelmes vagyok.
hajad kontyában
egy eltévedt tincs
félve imbolyog.
szemed sarkából a tűz
lelkemben ficánkol.
duzzadó ajkad
úgy kívánom,
ruhád ereszei alól
telt kebleid hívnak,
csalogatnak,
már érzem kezeimben
a nyár gyümölcsét.
de látom
te csókolni akarsz,
csókolj hát szeptember,
forró leheleteden érzem
a nyár melegét,
de csókjaid ízét
nem érezheti más,
csak én.
te érett nő,
minden mozdulatod
csupa kéj.
tudom,
mikor majd elmész,
könnyeznek a kökények,
s a bánya felett
fekete madarak
hangját fújja a szél.
de te csak maradj,
– maradj még-
annyi mindent mondanék,
hajtsd vállamra fejed,
hadd örüljek,
te szeptember,
ugye hű maradsz,
s találkozunk még?

1 megjegyzés: