Ádám J. Csaba - Őszvirág

Ádám J. Csaba

- Őszvirág –

Tavaszban születtem,
nyárban éltem,
ősztündére jött el értem .
Testem lombokkal
takarja el, s őszdalát
dúdolva- dúdolja el.

Eldúdolja az elmúlt
szépet, mi sosem ér
véget, minden színnel,
minden fénnyel, majd
újra - újra éled.

Hajnali
harmatkönnycseppjeimen
ismét csillog majd a fény,
új színemmel, illatommal
pompázva - pompázom én.

Évszakoknak szép világát
megint megérem én,
hajlongó mivoltom
tükröződik majd
szivárvány színén.

Harsogó dallam lesz a
világ, ezer színben él
majd vélem minden
virág,
napkeltében - napnyugtában,
csillagos tavasz csuda otthonában.

S, ha majd ismét őszre
alkonyodna, virágszívem
nem szomorodna, létem színét
akkor ősznek adom, ha pihenni
térő szívemmel ősztündér
dallamát meg - meghallom.

Majd még a világot hallani
vélem, szépet zengő
zenékben , a végtelen
mindenséget, virágillatommal
minden lényért újra - újra
megélem .

Múlásban egyszer majd nem
dalol a bánat, hegedűk zengik
az őszi virágdalt, léti évszakoknak
harsogó énekét, nyiladozó lelkem,
s minden színes- színes szép
reményt.

S, ha időkereke ismét tovaszállna,
ősztündér legyen lelkem álma,
örök, s boldog szép valóságba,
hogy néki maradjak... az őszvirága.

(2016. október 9. )