Lám Etelka
Ősz díszes kalapja
Az Ősz igazgatja
fején a díszes
kalapját, társa a dúdoló szél.
Kergeti a zizegő faleveleket
simogatja bánatos arcomat.
A lehulló bronzszínű avar
nesztelenül és vígan kószál.
Egy-két kóborló falevelet
a huncut szellő himbál.
Talán iránytű is kellene,
mert sűrű a tejszínű köd,
ami itt lebeg a horizonton.
Búcsút int az Ősz, távozik,
Havas fehér Tél igérkezik.
Csend ül a fákon, szívem alig él
nélküled az élet tátongó üres tér
kalapját, társa a dúdoló szél.
Kergeti a zizegő faleveleket
simogatja bánatos arcomat.
A lehulló bronzszínű avar
nesztelenül és vígan kószál.
Egy-két kóborló falevelet
a huncut szellő himbál.
Talán iránytű is kellene,
mert sűrű a tejszínű köd,
ami itt lebeg a horizonton.
Búcsút int az Ősz, távozik,
Havas fehér Tél igérkezik.
Csend ül a fákon, szívem alig él
nélküled az élet tátongó üres tér
”kunyhóm falán az ősz mosolya táncol
barátaim a fák s a farkasok”
Szabó Lőrinc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése