Jóni Barna - Még ősz

Jóni Barna

Még ősz

Platánfák bíbor ruhái sárgaságba estek, majd az
eres gally-karok csupaszon megremegtek.
Levetkőztek, mert le kellett.

Úgy dideregtek...
Az ősz és a szél, ledér játékba kezdtek,
úgy ünnepeltek.

Vad táncot járt a két csibész.
Sötét-szemű felhők tornyosultak haraggal,
sírni szomorú könnyeket. Sűrű lett a lég,
lebegve szitált a reggelre tejködöt.
Gyűlt az égi tündérsereg, csipkelődni vágytak.
Goromba dérrel verettek fűre, levélre, virágra ...
Őszapó tarka pantallóján csíkot hagyott
vizenyősen a zúzmara. Oly csillogón...hó hahó!
Ejnye már, nem korai még a tánc, s öröm?
Kertek alatt bús anyó sírdogál:

"Mind megfagyott...
Itt hagyott már a nyár.

Se méz-fügém,se naspolyám, illatos !
Ó mily fájdalmas e pusztulás, pusztítás! Ma eltörött
bennem valami...Jaj, de fáj!" Kár, kár, szólt sok varjú száj.
Megjöttek feketén a vén bölcsek, diószemezgetők,
szántások katonái. Őszre jár, a nyár elszökött...
S az ereszcsatornákba sírtak a hajnali háztetők...