László
Szürkület
Kint már szürkül a
táj,
a Hold ásít egy nagyot,
kiegyenesedik a fűszál
és köszönti a Napot.
Egy csillag még kacsint
és bekopog a szél,
harmat még szendereg
és lassan megindul a tömeg.
Csak én vagyok merev
szótlan facér s álmodni
most nem merek…
a Hold ásít egy nagyot,
kiegyenesedik a fűszál
és köszönti a Napot.
Egy csillag még kacsint
és bekopog a szél,
harmat még szendereg
és lassan megindul a tömeg.
Csak én vagyok merev
szótlan facér s álmodni
most nem merek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése