Komáromi János
Ha két karodban
ha két karodban
elbújhatok
akkor ma még nem
indulok
ha két karodban
megmelegszem
úgy érzem nem is
öregszem
néhány év már tova
lépett
nem is értem az
egészet
miért néznék múltba
vissza
eddig bejárt utaimra
jövőt miért is
kémlelnék
hisz a mában is
élhetnék
ha két karodban
elbújhatok
akkor ma még nem
indulok
ha két karodban
megmelegszem
úgy érzem nem is
öregszem
csepereg holt idők
könnye
lebben emlékek
függönye
fátyolok közt
rádtalálok
most születő
jelen-álmok
fordul velem
vágy-szélmalom
elragad már és én
hagyom
ha két karodban
elbújhatok
akkor ma még nem
indulok
ha két karodban
megmelegszem
úgy érzem nem is
öregszem
tétova perc, hogy
elszaladt
örökké vált egy
pillanat
jelen és múlt Mostban
rejlik
vas-törvényük ím
felfeslik
válik a vágy
féktelenné
boldogságunk
végtelenné
ha két karodban
elbújhatok
akkor ma még nem
indulok
ha két karodban
megmelegszem
úgy érzem nem is
öregszem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése