Turza Sándor - Amiről a tánc beszél

Turza Sándor

Amiről a tánc beszél 

Mosolyog a nap, érted  
szállnak dalba a madarak,  
virágba öltözteti a viseletes faágakat,
amiről a tánc beszél mind te vagy.  
Újra és újra megszülethetsz benne,  
mikor miről beszél a zene
a tánc lelke.  
Megérzed benne a csókot a vágyat,  
feleded, hogy valahol téged is várnak.  
Megdobban a szíved benne,  
mintha benne egy új élet énekelne.  
Kivirágzik a föld,szőlőt, búzát terem,  
pereg a szem, benne édes szőlő  
mustja cseppen.  
Szabadság lesz ezekből,  
harsány botos tánca az életnek,  
majd ott lesz benne az ősz  
első fuvallata, fák ágairól  
az aranysárgaleveleket az  
új tánc elé rakva,  
s ha már szőnyeg lett belőle,  
rajta az ifjúság büszkén lépked előre.  
A vágy táncában elhangzik az igen,  
beteljesedik a szerelem.  
Aprócska hang sír belé,  
ahogy a táncból az új élet kiszakad  
forogsz vele körbe,  
óvod, véded lányodat, fiadat.  
Lassulnak már a lépések,  
itt-ott nehezebbé válik a lélegzet,  
a rakoncátlan szív néha kihagy,  
de te még úgy járnád táncodat.  
Rád unt már a tánc,  
arcodon, testeden ezer a ránc,  
úgy érzed kész vagy, hogy  
lábad az utolsót járja.  
Hogy nő vagy, vagy férfi, ki most érted jő  
nem is nézi, átkarol, vagy  
válladra teszi a kezét,  
s te tudod, lassú táncod véget ért.