Balázs Danó Tímea
Egy kis lebegés
Két karod őrzi jövőnknek
a lángot;
engeded élni szerelmem. A mámor
éneke szólhat a múltnak, az távol
álmom a Most dala;
hangja az égbe repít veled érzem
átadod néki a szíved egészen
ott, ahol oldja a Hold a sötétet
eldobod ingedet.
Dérpihe-dallam az éjszaka fátyla
rézdiadém a Nap estkoronája
létmenüettben a csillagok Atyja
végtelenül lebeg,
kéklik a Lét haja, repdes az éjen,
oszlik a tegnapi "volt" feketéje…
Bárcsak örökre e Fény szava élne
reggelek arcain…
engeded élni szerelmem. A mámor
éneke szólhat a múltnak, az távol
álmom a Most dala;
hangja az égbe repít veled érzem
átadod néki a szíved egészen
ott, ahol oldja a Hold a sötétet
eldobod ingedet.
Dérpihe-dallam az éjszaka fátyla
rézdiadém a Nap estkoronája
létmenüettben a csillagok Atyja
végtelenül lebeg,
kéklik a Lét haja, repdes az éjen,
oszlik a tegnapi "volt" feketéje…
Bárcsak örökre e Fény szava élne
reggelek arcain…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése