Sárhelyi Erika
Novemberi dal
Hallgatag vers
Csöndes vagyok, akár
egy bombatölcsér,
ostrom után görcsbe rándult város,
némább vagyok a novemberi ködnél,
tán még lélegzetem is halálos.
És jó ideje nem bírsz szóra te sem,
csak sodródsz velem, mint az évszakok,
légüres a tér bennem s körülöttem,
csak suttogni tudom: hé, itt vagyok…
ostrom után görcsbe rándult város,
némább vagyok a novemberi ködnél,
tán még lélegzetem is halálos.
És jó ideje nem bírsz szóra te sem,
csak sodródsz velem, mint az évszakok,
légüres a tér bennem s körülöttem,
csak suttogni tudom: hé, itt vagyok…
*
Mécses
Ők sírba - én magamba
temettelek,
hogy tested ne zúzza se márvány, se kő.
Csak szeretetem omlik el feletted,
s emlékezetem rajtad a szemfedő.
A szívemben lobogó mécses lángját
csupán saját halálom olthatja ki,
s ha majd találkozunk egyszer odaát,
talán értem is gyújt gyertyát valaki.
hogy tested ne zúzza se márvány, se kő.
Csak szeretetem omlik el feletted,
s emlékezetem rajtad a szemfedő.
A szívemben lobogó mécses lángját
csupán saját halálom olthatja ki,
s ha majd találkozunk egyszer odaát,
talán értem is gyújt gyertyát valaki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése