Végh Sándor - Ima a "Titokban" - részlet

Végh Sándor

Ima a „Titokban”

(részlet)

Gyere felém! Jöhetsz még? Persze, hogy közeledned kell, tudom, hogy előbb-utóbb ideérsz! Át, s keresztül bolyongtam a várost érted, miattad, de hát nagyon el lehet bújni! Hiába ismerlek, csak találgatom, hogy hol lehetsz, csak érzem létedet, de biztosan elkerültük egymást, vagy túl korán, vagy túl későn érek oda, pont oda, ahol már voltál, vagy még ahová te nem érkeztél meg! Tudom, érzem, és nem kedvez a szerencse, miért is bízom reá? A bizalom záloga máshol keresendő, így hát adtam esélyt találkozásunknak egy teljes óra terjedelméig. Ismerem magam, én vagyok az, ki keres, kutat, s én lennék az, akire várni kell!

S most én várok! Hátha fejetetejére áll a világ, időnként szerepet kellene cserélni a megértés tanulásában, s mégis; nem érdekel semmi, csak az, hogy veled legyek! Ha én nem talállak, keress te! Találj meg! Legyünk együtt! Mi érdekelhetne más a világból, csak te, és tudom, hogy jössz!

*

Most fordulsz be a következő sarkon….

Áldott az a kőépítményű szeglet,

amely irányodat töri felém,

vésett-írott emlékű az a aszfalt,

melyet apró koppanó lépteiddel jelöltél meg,

ne fordulj el, ne kerülj el, ne törődj senkivel,

nincsenek véletlenek a mi dolgainkban,

ide kell, hogy gyere, iszonyú erővel sugallom,

hogy jöjj, úgy kérem, kívánom,

akarom és az lészen saját örömünkre,

nem törődve sem sérelemmel,

másokkal, bárkivel,

a világgal, vagy mással.

Én pedig szeretni

akarlak, és foglak!

Hiába a töredékes mozdulások,

meg a kezünkből kicsúszó akart sikerek,

melyek véletlenekké silányultak,

hiába a környezet, meg a rögök,

melyek botlásainkat magyarázzák hites szóval,

hiába, ha a mindenség is ellenünk van,

ha te úgyszintén engeded,

velem óhajtod, kéred is talán,

teszel, hiszel, a gyönyörűség elvarázsol,

néha szédülsz, de jól esik nemde?,

kopogtatsz ide be, s majd ijedten tova el,

félned mégsem kell, azt más óvatoskodja feléd,

magadnak higgy, ha mersz, de ha nem, hát legalább nekem.

A világ? Gyötrődnek, kínlódnak,

küzdenek, ellene, s nem érte.

Kérlek, ne menekülj, nem menekülhetsz!

Hát mi elől?

Fogadj el, s a többit, majd legközelebb!