N. Horváth Péter
Harmadik út
Hátrálok lassan a
falaim elől,
de minden téglája utánam lép.
Helyzetem fogva tart, akár a fegyőr,
s hogy kinél van a kulcs, nem az a tét.
Mindenkit uralhat valami démon,
küzdhet is ellene száz sorson át
keresztülűzetve ezernyi célon,
nem sejtve létének felsőbb fokát.
Időnként úgy tetszik, van mégis módom,
fölény vagy hódoltság helyett a szív,
hisz a nap aranya ezüst a holdon,
s két édes nappal közt az éj a híd.
de minden téglája utánam lép.
Helyzetem fogva tart, akár a fegyőr,
s hogy kinél van a kulcs, nem az a tét.
Mindenkit uralhat valami démon,
küzdhet is ellene száz sorson át
keresztülűzetve ezernyi célon,
nem sejtve létének felsőbb fokát.
Időnként úgy tetszik, van mégis módom,
fölény vagy hódoltság helyett a szív,
hisz a nap aranya ezüst a holdon,
s két édes nappal közt az éj a híd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése