Mysty Kata - Koszorúba kötném; - Sírodnál ...

Mysty Kata

Koszorúba kötném...

Fáradt fejét az ősz
rőt avarra hajtja,
Vállait szellőnek
gyöngéden kibontja.
Ablak előtt várlak,
az idő lassan múlik,
előre-örömökkel
gyorsan meg is telik.
Rád várni olyan jó!
Percek mind zenélnek.
Bogár mászik közben,
- az üvegtest is éber.
Jókedv virágait
- ha hozzám belesnél,
koszorúba kötném
októberi estén.

*
Sírodnál...
Eljöttem Hozzád, édes jó anyám,
Mondanám is: nem várhatok már.
- Kevésszer volt részed
nyugodt merengésben,
pedig sokszor áhítoztál,
bensőséges beszédre!
Temetőkert köt ide örökre,
várakozásban itt is bővelkedve.
- Bár adhatnék vissza a sok jószóból!
Beszélgetni jöttem, de elered könnyem,
szószólóm lesz, és csak kicsit lesz könnyebb.
Élő lélekhidra lépek, utolérlek,
hangod hangommal még elérem.