Ligeti Éva - November; - Holdba-sápadt arccal

Ligeti Éva

November 

Barna csipkét fest a fáknak
Lombok vörös színre várnak
Arany fény még cirógatja
Avar halkan hívogatja
Mikor hideg szelek fújnak
A lelkemben gyertyák gyúlnak
Szeretteim velem vannak
S az élethez erőt adnak
Ködfátyolban a temető
Belesimul a teremtő
Imát mondat minden holtnak
Kik szívemhez közel voltak
Koszorúba kötött szavak
Hamvas csokrok virrasztanak
Elcsendesülnek a hangok
Megszólalnak a harangok

*

Holdba-sápadt arccal

Mikor a november ködkabátban mászkál
Tóban elmosódva ringatózik nádszál
Fodrozódik a víz, könnyű szellő járja
Fakó fényű napot árnyak közé zárja
Varjú-feketében az elhagyott ágak
Felhőfürtök lógnak, üzennek a mának
Hűvös hetek jönnek, hideg következik
Deresedő hajjal, faggyal szövetkezik
Meghajol az égbolt, talán ma, vagy holnap
Fagyos tekintettel mustrát tart a hónap
Holdba-sápadt arccal a nap felé fordul
Bágyadt mosolyával, szeretet koldul