Margot - Míg a gyertyák égnek

Margot

Míg a gyertyák égnek

Ahogy megállok a sírodnál, csak a szél susog.
Ködfüggönybe burkolóznak a fényes csillagok,
Szomorúan pislognak, mert sírokon a fejfa,
Óvó ölelésében ég sok ezer kis gyertya.
Megszámlálhatatlan lélek szállt le most a földre.
Forró faggyú könnye cseppen minden egyes rögre,
Édesanyám hűvös keze simogatja arcom,
Forró, lázas homlokomat sírkövére hajtom.
Úgy ölelem ezt a követ, mintha benne lenne!
Drága anyám, lehelj csókot beteg gyermekedre!
Lábam remeg, lelkem sajog, odabújok hozzád,
Csak még maradj, maradj kicsit, várhat a mennyország!
Elhoztam a virágoknak legszebbik virágát,
Apró gyertyák izzó fényét, halált űző táncát,
Elhoztam, hogy maradj velem, míg a gyertyák égnek,
Ígérem, majd visszaadlak a csillagos égnek.