Ádám J. Csaba - Őszben hordozom ...

Ádám J. Csaba

Őszben hordozom...

Őszben hordozom, újra - újra
elhozom,
mit benned mindig hittem, olyan
marad érted örökké a szívem.

Hallom lelki hegedűid, mi
évszakomba varázsol szépen,
szépséged megint
fel - feldereng őszi égen.

Fákban susog...
hulló levelekben kereng...
dalolva zenél benned az ősz, s
mivoltom rajtad újra el - elmereng.

Véled lelkem zenéje ismét
keringőt jár, hogy múlt lesz megint
a virágos nyár, de őszben mindig
vélem létezel, őszi szépemben
mindig - mindig szép leszel.

Mert őszben hordozom, mit
nyári virágok rólad mesélnek, s
akkor is dalolja majd ezt
lelkem, ha egyszer már nem élek.

De jövök hozzád minden
tavaszban, élek benned csodás
nyarakban, létezem majd festői
őszben, s drága neved suttogom
simogató ködben.

Suttogom majd évszakoknak
örök álmát, hogy a szép végtelen
igaz, s nemcsak ábránd, miben
véled - létem gondolom, s örök
őszcsodákkal lelked szívemben
hordozom.

Hordozom a széppel őszi
fénnyel, csodás mindenséggel,
egy évszaknak dalában, hogy
ringatózz tovább lelkem
simogató tavában,

Ringasson és szeressen, mesés
őszeimbe vezessen, s ha mindig
rólad álmodom, csodás mivoltod
újra gondolom, s őszi szívemben
hordozom.

Majd dobbantva - dobbantja el,
hogy időnk, mint levél sosem
hullik el, őszi csillagokkal üzen
mennyei kozmoszon, hogy
végtelenségedben még létezem, s
őszeimben örökre - örökre ... hordozom.

(2016. szeptember 11. )