Szeles
Csabáné
Nyárutó
csókja
Elballagott
a nyár, búcsú nélkül elosont,
Összecsomagolva tekintett a peronon,
Már nem érzem illatát, verőfényben úszva,
Emlékképet idézve indul, hosszú útra.
Kopogtat az ősz apó, nyirkos, párás reggel,
Ablakomon beköszönve, szomorkás fejjel.
Esőcseppek áztatják nyárutónak csókját,
Hűtlen szerető suttogja, utolsó bókját.
Összecsomagolva tekintett a peronon,
Már nem érzem illatát, verőfényben úszva,
Emlékképet idézve indul, hosszú útra.
Kopogtat az ősz apó, nyirkos, párás reggel,
Ablakomon beköszönve, szomorkás fejjel.
Esőcseppek áztatják nyárutónak csókját,
Hűtlen szerető suttogja, utolsó bókját.
*
Fázunk
Égi paplanoddal takarózva, nem árasztasz meleget,
Szép májusi napjainkban fáztunk éppen eleget.
Szerteágazó sugaraiddal, melegítsd fel testünket!
Viharos szél megtépázta érzékeny kis lelkünket.
Égi paplanoddal takarózva, nem árasztasz meleget,
Szép májusi napjainkban fáztunk éppen eleget.
Szerteágazó sugaraiddal, melegítsd fel testünket!
Viharos szél megtépázta érzékeny kis lelkünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése