Bella István
Szél zúdít …
Szél zúdít rozsdás
csillagot,
szélben bogáncs
vöröslik.
Osztozkodnak az
évszakok.
Iszákjuk földre
öntik.
Pönög az elmúlás
szele.
Hangja hulló darázsé.
Levélszó didereg,
zene.
Már a hangtalanságé.
Nagyapám, túl az
éjszakán,
repedt lócáján
horkol.
Csillag zúzódik
bajuszán,
tüsszög a
csillagportól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése