WINO
Csak
neked
Ablakodon
át a holdsugár beezüstözte szobád sivár fényét.
Puffan a padlóra esett gyűrött por lepte kabát, s por elkezdte táncát.
Szobában felvillanó gombok, mint patak hullámain meg csillanó holdsugár.
Játszik a fény, mint ezernyi szentjánosbogár nászuk közben elfelejtve veszélyt.
S mélyen a sarokba, fénytől messzebb lélegzet visszafojtva, széltől kócosan ott áll.
Alig láthatóan, fején szalmakalap karja kitárva mintha várna valakit.
Mozdulatlanul, figyeli minden rezdülésed, némán és szótlanul várja a hajnalt.
Pirkad a látóhatár, mint a köd elpárolgott a sötétség, megcsillanni látva a napot.
Nagyot kiálltok, láttam a szemét, ahogy nézlek, tekinteted gyengéden lopom.
Mint fénysugár, úgy rohan gondolatom, nagyokat ugorva, boldogan rikoltva.
Nem hazudhatom, álmodban gyönyörű arcod, mint a hajnali szellő, megsimogatom,
Merészet gondolva, határokat tiporva, kérj álmot, vagy csodát, és én varázsolok, csak neked.
Kék eget felhőtlent, zöld rétet piros pipaccsal, csak egyet ne kérj tőlem, hogy elfelejtselek.
Puffan a padlóra esett gyűrött por lepte kabát, s por elkezdte táncát.
Szobában felvillanó gombok, mint patak hullámain meg csillanó holdsugár.
Játszik a fény, mint ezernyi szentjánosbogár nászuk közben elfelejtve veszélyt.
S mélyen a sarokba, fénytől messzebb lélegzet visszafojtva, széltől kócosan ott áll.
Alig láthatóan, fején szalmakalap karja kitárva mintha várna valakit.
Mozdulatlanul, figyeli minden rezdülésed, némán és szótlanul várja a hajnalt.
Pirkad a látóhatár, mint a köd elpárolgott a sötétség, megcsillanni látva a napot.
Nagyot kiálltok, láttam a szemét, ahogy nézlek, tekinteted gyengéden lopom.
Mint fénysugár, úgy rohan gondolatom, nagyokat ugorva, boldogan rikoltva.
Nem hazudhatom, álmodban gyönyörű arcod, mint a hajnali szellő, megsimogatom,
Merészet gondolva, határokat tiporva, kérj álmot, vagy csodát, és én varázsolok, csak neked.
Kék eget felhőtlent, zöld rétet piros pipaccsal, csak egyet ne kérj tőlem, hogy elfelejtselek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése