P. Pálffy Julianna - Nem álom

P. Pálffy Julianna

Nem álom

Álomból, valósággá mélyült
érzelem,
finom csókjaid, tüzeket ébresztenek
a testemen,
hallom a hangod, választ ver
a szívem,
örvénylik, tombol bennünk
a szerelem.
Csókom kéred, karod átölel,
összeolvadunk,
s lángolva, égve az önkívületbe
zuhanunk.
Fejem a válladra hajtom,
kezed a bőröm kényezteti,
szempillánk elnehezül,
vágyunk elcsendesül,
karodban édes a pihenés,
ha ez álom, akkor álmodjuk
tovább, s ne legyen soha
ébredés.