Baráth Sándor
Sorsom
Alkonyi szürkeség ül
a tájra,
Ne gondoljál ma már napsugárra.
Botlik a csend is, megveti lábát,
Esti zivatar az, nem hoz szivárványt.
Sötétben jövőm, a múlttól félek,
Közelebb hozza a messzeséget.
Árnyak, mik rakodtak génjeimre,
Tetteim áthúzzák, talán nincs se.
A tág jövő emlékének élek,
Paca a papíron, ennyit érek.
Ne gondoljál ma már napsugárra.
Botlik a csend is, megveti lábát,
Esti zivatar az, nem hoz szivárványt.
Sötétben jövőm, a múlttól félek,
Közelebb hozza a messzeséget.
Árnyak, mik rakodtak génjeimre,
Tetteim áthúzzák, talán nincs se.
A tág jövő emlékének élek,
Paca a papíron, ennyit érek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése