Zsiga Lajos - Ó, szerelem!

Zsiga Lajos

Ó, szerelem!

lélek húrjain könnyed sóhaj
vágy álom térdet ható akarat
keresve az utat… kitörni magad
testté válni érinteni a másikat
mosollyá… örömkönnyé ha szabad
szívben dobbanás… letépni álarcokat
sisteregni az erekben… pírt vinni
félelemtől még sápadt arcokra
te mozgatsz mindent… testet s lelket
karmester vagy… egyben zenész is
kórus… az összes hang… s a némaság
parányi verejtékcsepp
a lázas alkony homlokán
ó szerelem… hatalom és kegyelem
lázadó… soha meg nem alkuvó…igaz
csendes… olykor néha pimasz de ez vigasz
az élet tű cérnája… saját magát összevarrja
kettőből egy legyen… s a lángoló tűzben
szerelem tüzének gyermeke… megszülessen
élhess tovább… otthagyva parányi szikrát
pislákolva néha lángra kap… emlékezve rád
megmaradsz felolvadva… az idő lágy ölén
míg eljön a harmatosan fújó szél