2016. szeptember 23., péntek

.kaktusz - Kézen fogva - önmagához ...



.kaktusz
Kézen fogva – önmagához …

Tudod arra gondoltam,
hogy egy szál virág az emberben az,
akire azt mondhatja, ez én vagyok,
de rengeteg apró magot fúj arra a szél,
végül ott áll egy hatalmas rét közepén,
ahol sok másik virág is van,
és sok a haszontalan növény, a dudva,
amik valójában nem hozzá tartoznak,
őket csak az idők során befogadta,
és így együtt egy tarka rétet alkotnak,
annyi a sok más virág,
a sok idegen növény,
a nem hozzá tartozó,
a befogadott idegen érzés,
idegen, máshonnan jött gondolat,
hogy a sokadalomban rá sem ismer magára,
a saját érzéseire, a saját gondolatára,
együtt az egész a rét,
de vajon melyik lehetek a sok közül én,
nehéz eldönteni, annyira összenőtt
az én, és a körülölelő nagyvilág,
az ember nem látja, önmagát
rétnek hiszi, ha látná, talán
akkor se ismerné fel a sokadalomban,
amíg valaki rá nem mutat
az ezernyi tarka virág,
és a haszontalan gyom között,
látod, ez vagy Te, ez a színes,
ez az illatos, önmagában is értékes,
hogy valaki a tömegben is
messziről meglássa, a másikat felismerje,
hogy kézen fogva önmagához elvezesse,
ahhoz kell a falakon is átlátó,
nagy-nagy szeretet.

2010. márc. 28.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése