Balázs Danó Tímea - Örökből végleg

Balázs Danó Tímea

Örökből végleg

Nyárvégi viharos hajnalon
kis kristályfényű csillag
ablakom peremére hullva
egy nagyot nyújtózkodott;

kipihente már gyötrelmes
sokat próbált útját, majd
leakasztott Valahonnan
egy virágokkal ékes
Hétmérföld - hosszú létrát.

Ásított egy nagyot,
- lehelve ezzel egy
édes fuvallatot -
kimosta szeméből
rongyos, foltos, portól
feslett fénykönnyfátylát,

a létra csúcsán megállva,
a magánytól elköszönt,
lágyan a jövőmbe karolt
s ide hozzám, Nap - os
lelkemnek párnájára
- mely szenvedély ruhát öltött
Gyöngyöt nyíló virágaim
közé, végleg mellém feküdt …