Hanyecz István
Ősz
Ősz
Október napjai jönnek csendesen idesettenkednek
Mifelénk már csak a hideg zordon szelek tévednek
Még makacson csüngő faleveleken dalt énekelnek
Majd vidáman libegve landolnak földjére az kertnek
Fa levelén kövér eső csöppek vígan szökdécselnek
Mint fénylő gyöngy megannyi szemünkbe szöknek
Játékos hangon ágak közt ők vidáman csilingelnek
Sokezer fának megsárguló leveleit a földre tepernek
Bokrok s fák ezer levei egymással versenyre kelnek
Sárga barna színűek ágon csüngve aranylón szépek
Kerteknek sokszínű virágai ez táj elöl már elszöktek
Keblére a jó öreg ősz évszaknak ők elsőként siettek
Hűlt helye van lomboknak s kopár ágak meredeznek
Madaraknak búcsúztató éneke kórusban csengenek
Mifelénk már csak a hideg zordon szelek tévednek
Még makacson csüngő faleveleken dalt énekelnek
Majd vidáman libegve landolnak földjére az kertnek
Fa levelén kövér eső csöppek vígan szökdécselnek
Mint fénylő gyöngy megannyi szemünkbe szöknek
Játékos hangon ágak közt ők vidáman csilingelnek
Sokezer fának megsárguló leveleit a földre tepernek
Bokrok s fák ezer levei egymással versenyre kelnek
Sárga barna színűek ágon csüngve aranylón szépek
Kerteknek sokszínű virágai ez táj elöl már elszöktek
Keblére a jó öreg ősz évszaknak ők elsőként siettek
Hűlt helye van lomboknak s kopár ágak meredeznek
Madaraknak búcsúztató éneke kórusban csengenek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése