Kondra Katalin - Hivatás

Kondra Katalin

Hivatás

Amikor megszületik
Olyan, mint egy álom
Hisszük, hogy minden
Csak szép és jó lehet,

Eltöprengünk sokszor
Hosszú éjszakákon,
Mikor a sápadt hold
Gúnyosan ránk nevet

Hová tűnt az öröm
Csírája lelkünkből?
Helyrehozni hibánk
Vajon hogy lehet?

Érezzük, kifogyunk
Lassan az erőnkből
E céltalanság kitudja,
Hogy hová vezet?

Nem mondjuk mégse
Vége, nincs tovább
A sorsunk itt és most
Bevégeztetett.

Vannak a világon
Képtelen csodák
Talán mi vagyunk
Mindközül az egy.

Mert szólni akarunk
Ha nem is hallja
Senki, érteni akarjuk
A meg nem érthetőt

Lennénk a bénák
Eleven végtagja
Ha megmentenénk
Ezzel a jövőt,

Mert nincs másik út.