2016. október 7., péntek

Kondra Katalin - Hivatás



Kondra Katalin

Hivatás


Amikor megszületik
Olyan, mint egy álom
Hisszük, hogy minden
Csak szép és jó lehet,


Eltöprengünk sokszor
Hosszú éjszakákon,
Mikor a sápadt hold
Gúnyosan ránk nevet


Hová tűnt az öröm
Csírája lelkünkből?
Helyrehozni hibánk
Vajon hogy lehet?


Érezzük, kifogyunk
Lassan az erőnkből
E céltalanság kitudja,
Hogy hová vezet?


Nem mondjuk mégse
Vége, nincs tovább
A sorsunk itt és most
Bevégeztetett.


Vannak a világon
Képtelen csodák
Talán mi vagyunk
Mindközül az egy.


Mert szólni akarunk
Ha nem is hallja
Senki, érteni akarjuk
A meg nem érthetőt


Lennénk a bénák
Eleven végtagja
Ha megmentenénk
Ezzel a jövőt,


Mert nincs másik út.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése