Kováts Péter
/Skorpió/
Mikor már
Mikor úgy hittem
már teljesen mindegy
mert feloldódott bennem
az első zsibbasztó döbbenés,
s lassan olyan lett a lelkem
mint tomboló hurrikán szívében
a mélyen hallgató csend
mely után ólmosan lassú az ébredés
Mikor már hitem - nem is fáj,
mert elveszett már ami fájjon
s idegenebbnek éreztelek már.
mint valaha régen
s hittem szépséged már nem is látom
RÁDNÉZTEM!
S a szemedben megcsillanó fénytől
összeroppant a távolság,
s úgy tört elő a mélyből
e néhány gondolat, mint hányás
mit az ember szégyenében visszatart
- úgy szeretném öledbe hajtani fejem,
- hogy simogasd lágyan, kedvesen,
- oly jó volna odabújni hozzád,
- csak, - még egyszer!
- Úgy, mint kisgyermek
- kit árvaság fájdalma vert meg,
- és suttogni könnyekbe fulladón
- hogy Te ne is halhasd meg
- hogy ne zavarjon e fájdalom
- Várj még! csak Egy Percet!
- hiszen még nem is szerethettelek.
már teljesen mindegy
mert feloldódott bennem
az első zsibbasztó döbbenés,
s lassan olyan lett a lelkem
mint tomboló hurrikán szívében
a mélyen hallgató csend
mely után ólmosan lassú az ébredés
Mikor már hitem - nem is fáj,
mert elveszett már ami fájjon
s idegenebbnek éreztelek már.
mint valaha régen
s hittem szépséged már nem is látom
RÁDNÉZTEM!
S a szemedben megcsillanó fénytől
összeroppant a távolság,
s úgy tört elő a mélyből
e néhány gondolat, mint hányás
mit az ember szégyenében visszatart
- úgy szeretném öledbe hajtani fejem,
- hogy simogasd lágyan, kedvesen,
- oly jó volna odabújni hozzád,
- csak, - még egyszer!
- Úgy, mint kisgyermek
- kit árvaság fájdalma vert meg,
- és suttogni könnyekbe fulladón
- hogy Te ne is halhasd meg
- hogy ne zavarjon e fájdalom
- Várj még! csak Egy Percet!
- hiszen még nem is szerethettelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése