Pataki Glica - Falevélen tipeg az ősz

Pataki Glica

Falevélen tipeg az ősz

Falevélen tipeg az ősz, s a lábnyomában, színek születnek,
Harmat könnyeket hullat a pókhálókra, s a kökényszemekre.
Üveggyöngyöket sorakoztat a csipkebokrok hajlott ágain,
A hegyi réteken tündöklő, őszi kikericsek lepel szoknyáin.

Falevélen tipeg az ősz, s amerre jár ott, dallamok születnek,
Föltámad a szél, s a titkainkról susognak a tölgyfa levelek.
Búcsúcsókot dobott a nyár, és mellé szegődött a sok madár,
Tarka lepkék, s tovaszáll a fehér pihékbe csomagolt vadvirág.

Falevélen sétál az ősz, s amerre jár ott, könnyek születnek,
Vörös lángtengerben, felhővitorlások, céltalanul útra kelnek.
Arcomon könnycseppet érzek, a búcsúzás pillanatát idézem,
Hangodban ott a szerelmes ígéret, hogy:- ne félts, visszatérek.

Falevélen sétál az ősz, és kiönti a színekből fonott kosarát,
Érett szőlőbogyókban fürdeti az ébredező arany napsugarát.
Ragyogó, barna gesztenyék, víg kacagásban gurulnak a réten,
A kócos kis makkok reá koppannak a gombák kalapos fejére.

Falevélen vánszorog az ősz, s holtan aláhullnak akácfa levelek,
Minden perc oly gyötrelmesen fáj, amelyet Nélküled élek meg.
Számolom a bíbor alkonyokat, rajta a búsan fénylő csillagokat,
Szomorúan nézek a Holdra, oly értelmetlennek tűnik a holnap.